G.Bálint Péter versei, novellái

Ő nem mond ilyet Gyomromban holdfények zsonganak Karcsú dombok halálát kívánom Megtüzesednek a csontos hófalak A Mennyországot nem engedik látnom. A nő borzong ha férfi átkarolja Zagyvalékérzelmek szabadságra mentek Önmagad légy hóban meglapulva Olvadó csontok fényes lapra kentek És a szóban kalandozó szellem? Azzal mi lett, mikor bőgtek a jéghegyek? Kit segít álmom a pokol kapujában Ha Isten így szól: ég veled, égveled? De Ő nem mond ilyet, mert Szó vagyok Teremtett lénye, természéte bennem. Annyira szeret, hogy holdfényes álmomat megtisztítja, hogy legyen hova ennem. Omló dombok filteres zajában szomjas könnytől sósan falom Isten szavát Ízesre fővök a nagy teáskannában az nyelhet le, aki nem lát halált. xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com

Csinálom a sárgaborsót, hát nem kiköpi! ráadásul rá az új asztalterítőre, pedig gondoltam is, hogy nem kellene feltenni az új abroszt estig, de kettőre Piroska beígérte magát, hát gondoltam, hadd lássa ő is. A gyerek meg meg összeköpködi nekem. A konyharuha szerencsére kéznél volt, mert nem akartam felakasztani, amíg a sárgaborsót csinálom, hátha kell valamire, hát még szerencse, hogy így gondoltam, mert ha visszaakasztottam volna a helyére, akkor nem tudtam volna levenni, mert ott volt előtte az asztal, amit Lajos elétolt reggel, mielőtt elment dolgozni, mert megkértem, hogy tolja oda elé, mert ott a sarokban nem jó helyen van, mert takarja pont az ablakot, és akkor meg olyan sötét van, hogy alig látok tévézni, mert én meg szeretek tévézés közben, amíg alszik a pici, rejtvényt fejteni, mert nem jó az, ha a gyerekes anyuka elmarad a világtól, meg begyepesedik az agya a gyereknevelésbe, azt mondta a védőnő is, hogy el kell járni időnként hazulról, mert megunjuk a gyereket és depresszió...

1. Csak az eredetiség, az önálló, felnőttes szándék számított valamit. Ha búsbocskoros metaforát, gyökmilliárdszor lepingált kubista háromszöget, sztratoszferikus magasságokban szárnyaló protoegzisztencialista gondolatot észlelt, fogta a mágnesét, kivette az ominózus idézetet vagy részletet a vizsgált műből, és beledobta a kék szemetesvödörbe. Ott már éhesen várta a Hal a leérkező zsákmányt, és lassan, finoman, hogy fel ne sértse vékony gyomorfalát, megzabálta. Ahogy azt a szerződés előírta. ES nagyon elégedett volt a Hal munkájával, ennyire korrekt, megbízható hallal még életében nem találkozott. Szinte birtokviszonyt alakított ki iránta, képessége és lehetőségei szerint. Szüksége is volt rá: ha Hal nincs, a szemetesvödör folyamatosan tágul, ellepi a lakást, ő meg költözhet máshová a műanyagáradatból, és ez még a jobbik eset, ráadásul magyarázatot kell adni a külvilág felé a gigantikusra megnőtt szemetesvödörről. ES tudta, hogy ez most neki túl sok. Most együtt kell működnie a halla...

Na Neked aztán adott konstruktív feladatot az Úr: tervezz új világot, válassz állat-párokat, és gondolkozz a bárkád mélyén: ha ez az eső végre eláll ha napfény árasztja el a szíved ha nem lesznek már e világban gonoszok: hogyan meséled el ezt a vízözön-sztorit a gyerekeknek?

Nemrég jártam a pszichiátrián, mert eljutottam a művészi önmegvalósítás legfelső fokáig, azazhogy öngyilkos akartam lenni. Több, mint három hétig feküdtem benn, és rájöttem, hogy nem nekem kellene ott lenni. A környezetemben legalább húsz embert tudok, akinek a pszichiátrián lenne a helye. Ők még élnek, vidáman, szabadon, mit sem tudva arról, hogy totálisan hülyék, és ráadásul hülyévé tesznek másokat is. No de sebaj, az élet, mindig igazolja önmagát, egyszer minden hülye, idióta, félbolond, barom, állat, odakerül, ahová való. És ott szembesülni fog az igazsággal. Csak nehogy önértékelési zavara legyen, mert akkor még bolondabb lesz.

Elég szegény lúzer figura volt a Laci bácsi, amolyan falubolondja, szűkebbb családja is inkább koloncnak tekintette, az unokaöccse egyszer, részegen, még azt is felvetette, hogy nem ártana már elpusztulnia az öregnek, méghozzá gyorsan. Merthogy csak teher nekik, mondogatták. De aztán, halála előtt, Laci bátyánk közönségsikert aratott. Méghozzá a pszichiátrián. A bolondokházában, hogy magyarosan mondjuk. Ebédidő alatt letolta a gatyáját, és sz...ni kezdett. Az ápolók becipelték az "akkutra" és beinjekciózták.A betegek közül volt, aki fintorgott, volt, aki tapsolt. De Laci bátyánk csak állt ott és nézte, ahogy a kaki lecsorog a lábán. Ez volt élete utolsó sikere, ugyanis két nap múlva, mindenki megdöbbenésére Laci bácsi, ez a szeretetre méltó kis bolond öregúr, elhalálozott. Isten saját halottjának tekintette.

Lukács György mondta a 19.század Nagy Elfeledettjének, Kemény Zsigmondnak egyik könyvéről, hogy olyan, mint egy hálószoba, melyet hat hónapja nem szellőztettek. Igen indiszkrét hasonlat ez, vélte Gergő, mert az ő hálószobája tényleg hat hónapja szellőzetlen, büdös. Ezért aztán kinyitotta az ablakot, nyújtózott egyet, majd szempillantás alatt kiugrott a hatodikról. Senki sem értette, miért tette. A válásán már rég túl volt, mindenféle prostikkal kavart. Ő dolga... Ez csak egy novella, egy mini-novellácska volt- de igaz volt.