Ki a bolond? ( novella-szerű értékelés)

Nemrég jártam a pszichiátrián, mert eljutottam a művészi önmegvalósítás legfelső fokáig, azazhogy öngyilkos akartam lenni. Több, mint három hétig feküdtem benn, és rájöttem, hogy nem nekem kellene ott lenni. A környezetemben legalább húsz embert tudok, akinek a pszichiátrián lenne a helye. Ők még élnek, vidáman, szabadon, mit sem tudva arról, hogy totálisan hülyék, és ráadásul hülyévé tesznek másokat is.
No de sebaj, az élet, mindig igazolja önmagát, egyszer minden hülye, idióta, félbolond, barom, állat, odakerül, ahová való. És ott szembesülni fog az igazsággal. Csak nehogy önértékelési zavara legyen, mert akkor még bolondabb lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ezüstlakodalom (novella)

Mint egy honfoglaló

Áttekint (vers)