Ő nem mond ilyet

Ő nem mond ilyet

Gyomromban holdfények zsonganak
Karcsú dombok halálát kívánom
Megtüzesednek a csontos hófalak
A Mennyországot nem engedik látnom.

A nő borzong ha férfi átkarolja
Zagyvalékérzelmek szabadságra mentek
Önmagad légy hóban meglapulva
Olvadó csontok fényes lapra kentek

És a szóban kalandozó szellem? Azzal
mi lett, mikor bőgtek a jéghegyek?
Kit segít álmom a pokol kapujában
Ha Isten így szól: ég veled, égveled?

De Ő nem mond ilyet, mert Szó vagyok
Teremtett lénye, természéte bennem.
Annyira szeret, hogy holdfényes álmomat
megtisztítja, hogy legyen hova ennem.

Omló dombok filteres zajában
szomjas könnytől sósan falom Isten szavát
Ízesre fővök a nagy teáskannában
az nyelhet le, aki nem lát halált.

xxxxxxxxxxxxx

Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ezüstlakodalom (novella)

Zsuzsa már nem szerette férjét. Főképp azért nem szerette, mert Jánosnak egyre kevésbé volt fontos az élet. Nem érdekelte, mit csinál az asszony, nem érdekelte a munka, az unoka, a meccs, a fröccs a kocsmában a barátokkal. János unott lett, kiapadt, ötvenen túl elkezdett " hetvenesedni".Zsuzsa erre nem volt felkészülve,nem tudott mit kezdeni ezzel a bölényes férfi-depresszióval, ő még szeretett volna néhány boldog évet, aktívan boldog évet. Zsuzsán egyre jobban elhatalmasodott a gyűlölet. Elhatározta, elteszi láb alól férjét. Vett egy pisztolyt, napokig a gardróbban dugdosta, aztán egy hét múlva beledobta a Dunába. Sokkal ördögibb tervet eszelt ki. Hagyja élni Jánost. Hagyja, hogy megöregedjen, hogy szenvedjen. Hogy tönkremenjen a prosztatája, elkopjanak az ízületei, már csak krumplipürét legyen képes enni, És ő, Zsuzsa, végignézi ezt az egészet, mindig tovább és tovább nyújtja János életét. Közben belül röhög, mint a ló. Kanca. János nem szerette feleségét. Zsuzsa mostanáb
További információk

Mint egy honfoglaló

Mint egy honfoglaló ki nem tudja miért jön Üdvözléssel főzi reggel a neszkávét Úgy kéklik arcodon a mosolyom Vagy a mosolyom emléke, nem érdekel, mindegy. Ne menj mielőtt meg nem- gondolod Mint egy honfoglaló haja. felolvasható. Itt mindig lesz hely te is tudtad mindig Ne menj el légyszi mert akkor félek mesélj. Mint egy honfoglalónak, tovább kell most menned Hogy fehérek között mégfehérebb légy Áttetsző a bőröd biztosan mondták már Elkísér majd az utolsó ágyig.
További információk

Áttekint (vers)

ÁTTEKINT ahogy néhány éve még reszketve fogadtam magamban: tisztáznom kell mihez és kihez passzolok igazán úgy élvezem mostanság a félreérthető helyzetet: pszichésen politikailag gazdaságilag intellektuálisan eljött a megírt ideje az "egyfajta" összegzésnek milyen poklokat jártam eddig miféle mennyekről álmodtam xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: sajtoszemle.blogspot.com
További információk