A kék szemetesvödör
1. Csak az eredetiség, az önálló, felnőttes szándék számított valamit. Ha búsbocskoros metaforát, gyökmilliárdszor lepingált kubista háromszöget, sztratoszferikus magasságokban szárnyaló protoegzisztencialista gondolatot észlelt, fogta a mágnesét, kivette az ominózus idézetet vagy részletet a vizsgált műből, és beledobta a kék szemetesvödörbe. Ott már éhesen várta a Hal a leérkező zsákmányt, és lassan, finoman, hogy fel ne sértse vékony gyomorfalát, megzabálta. Ahogy azt a szerződés előírta.
ES nagyon elégedett volt a Hal munkájával, ennyire korrekt, megbízható hallal még életében nem találkozott. Szinte birtokviszonyt alakított ki iránta, képessége és lehetőségei szerint. Szüksége is volt rá: ha Hal nincs, a szemetesvödör folyamatosan tágul, ellepi a lakást, ő meg költözhet máshová a műanyagáradatból, és ez még a jobbik eset, ráadásul magyarázatot kell adni a külvilág felé a gigantikusra megnőtt szemetesvödörről. ES tudta, hogy ez most neki túl sok. Most együtt kell működnie a hallal.
Sok gonoszság hullott abba a vödörbe, Hal mégis úgy érezte, és a nap huszonnégy órájából huszonnégyben érezte,hogy ennyire jó gazdája még soha nem volt. Igaz, hogy szemetesvödör alján kellett feküdnie, lapulva felfelé figyelnie, szemmel matatnia az eget, várva a táplálékot, de ez a táplálék nem akármi volt: nem minden vízi élőlény mondhatja el magáról, hogy rendszeresen módjában áll álfilozófiákkal táplálkozni. Szegény lazocok például sosem esznek álfilozófiát, gyermekkorukban valami kínai mester tart nekik egy előadást a kemény küzdelem fontosságáról,a soha fel nem adás spirituális gyönyöréről, a lazacok ezzel minden szellemi fegyverüket meg is kapták. Azoknak ennyit ad az élet. Neki, a Halnak, jóval több jutott: szerető család ábrándja, harc a helyszűke ellen, folytonos kísértés a szökésre, no meg az elhízás. Ez már négy. Négy elég egy halnak, hat vagy hét elképesztően sok lenne, annyit egy egyszerű folyami lélek nem bír ki.
ES tisztában volt azzal, hogy még a legkorrektebb munkatárs is csal néha. A Hal annyi hamisságot eszik, hogy időnként kinövi a vödröt, ezért időnként nem eszi meg, amit beledob neki. Hanem ráfekszik, vagy valamit csinál. De a vödörnek időről- időre bizonyos növekedésre van szüksége, hogy követni tudja a Hal növekvő test-térfogatát. Az már a Hal felelőssége, érvelt ES, hogy túl ne hízzon, hogy akkorára ne nőjön, hogy kénytelen legyen őt megfőzni. Mondjuk, halászlénak. Az a legegyszerűbb.
Ehető egy olyan hal, amely hazugságokon hízott? A kérdést nem tudná más megválaszolni, csak valami igaz ember, olyan, akivel ES - én sem- még életében nem találkozott. Merthogy a sok filozófus, genetikus, szociológus meg mindenféle lógus nem adhat kielégítően részletes választ erre a kérdésre. Tippelni kell, meg bízni Istenben. Egyszer csak megsegít...
2. A szomszédok érezték, hogy azzal a vödörrel lehet valami kacifánt .Mosolygott a vödör olykor, tapsolt gazdájának a jó döntések elismeréseképpen. Értesítették a figyelmes szomszédok a rendőrséget is, mivel már nem bírták lelkileg az abszurd súlyát. Nem tudtak kellő megfontoltság híján dönteni. Két lehetőség közül választhattak: vagy megkérdezik ES-től- de az egy gyanús figura, szelekről, leheletekről beszél, agyból akar embert csinálni, fuj. A másik lehetőség a rendőrség volt, hátha ott akad egy bölcs. De. Vegyenek be gyógyszert, azt mondta a rendőr, s adott szituációban nem nagyon tehetett mást. Könnyeivel öntözte az időt, hátha elébe toppan a tér. A számok nyelvén elmondhatatlan, amennyit kérek.
A szomszédok felhívták a művészeket, telefonon, mindegyiket külön, csak így remélhettek tőlük és önmaguktól önálló gondolkodást. A körímél már manipuláció- mondta egykor a polgármester, s a lakosság hitt ebben az igazságban. A világ azon táján soha senki nem küldött körímélt.
A művészek között volt egy nagyon kedves macskabajszú neokubista úriember, az felfogta, micsoda társadalmi fenyegetéssel állnak szemben. Összetrombitálta a társaságot ES háza köré, közölte, hogy ő a Magyar Tejszínbizottság elnöke, megsimogatta bajszát és kérte, hogy ES mutassa meg a televízió nyilvánosságának a vödröt. Ők leellenőrzik, lemérnek mindent, a kapott adatokat a gyári standardekkel összevetik. Ha a vödör nagyobb, mint a gyári norma, akkor ES-nek számot kell adnia,mit tett a vödörbe. Mitől nőtt meg a tárolóedény. Ha kisebb, akkor víz alá nyomják a vödröt. Ha túléli, boszorkány, és máglyán megégetik.
3. ES azonnal látta, mire megy ki a játék. Ellene akarnak ócmócolós boszorkánypert kovácsolni, koncepciós pert a 21.századra is, nem volt még elég. Aki a közösség szellemi jólétéről gondoskodik, mindig veszélynek van kitéve, még akkor is, ha olyan korrekt munkatársai vannak, mint a Hal. A macskabajszú neokubista festő egyébként pontosan a Halra pályázott, ő is akart egyet otthonra, mert szemetesvödre már volt, valahol Nyugaton vette, speciálisan kidolgozott tárolóedény, az oldalán fakkokkal. A robbantás pedig egy hölgy ötleteként vonult be kis falunk történetébe, amely ötletet természetesen vállalkozó szellemű férfiak, vagy ahhoz hasonlók, valósították meg. A házat vödröstül, gondolatostul berobbantották, a történet, a hazugság-gyűjtemény lassan véget ért, a Hal eltűnt, lehet, hogy most épp a neokubistát szolgálja speciális munkakörben, ES pedig új kalandok után nézett, mert mielőtt elpusztulunk, érdemes egy kis színt vinni ebbe a keserves életbe.
-Ezt kidobná a vödörbe? Ezt az utolsó mondatot?
Hát akkor tegye!
ES nagyon elégedett volt a Hal munkájával, ennyire korrekt, megbízható hallal még életében nem találkozott. Szinte birtokviszonyt alakított ki iránta, képessége és lehetőségei szerint. Szüksége is volt rá: ha Hal nincs, a szemetesvödör folyamatosan tágul, ellepi a lakást, ő meg költözhet máshová a műanyagáradatból, és ez még a jobbik eset, ráadásul magyarázatot kell adni a külvilág felé a gigantikusra megnőtt szemetesvödörről. ES tudta, hogy ez most neki túl sok. Most együtt kell működnie a hallal.
Sok gonoszság hullott abba a vödörbe, Hal mégis úgy érezte, és a nap huszonnégy órájából huszonnégyben érezte,hogy ennyire jó gazdája még soha nem volt. Igaz, hogy szemetesvödör alján kellett feküdnie, lapulva felfelé figyelnie, szemmel matatnia az eget, várva a táplálékot, de ez a táplálék nem akármi volt: nem minden vízi élőlény mondhatja el magáról, hogy rendszeresen módjában áll álfilozófiákkal táplálkozni. Szegény lazocok például sosem esznek álfilozófiát, gyermekkorukban valami kínai mester tart nekik egy előadást a kemény küzdelem fontosságáról,a soha fel nem adás spirituális gyönyöréről, a lazacok ezzel minden szellemi fegyverüket meg is kapták. Azoknak ennyit ad az élet. Neki, a Halnak, jóval több jutott: szerető család ábrándja, harc a helyszűke ellen, folytonos kísértés a szökésre, no meg az elhízás. Ez már négy. Négy elég egy halnak, hat vagy hét elképesztően sok lenne, annyit egy egyszerű folyami lélek nem bír ki.
ES tisztában volt azzal, hogy még a legkorrektebb munkatárs is csal néha. A Hal annyi hamisságot eszik, hogy időnként kinövi a vödröt, ezért időnként nem eszi meg, amit beledob neki. Hanem ráfekszik, vagy valamit csinál. De a vödörnek időről- időre bizonyos növekedésre van szüksége, hogy követni tudja a Hal növekvő test-térfogatát. Az már a Hal felelőssége, érvelt ES, hogy túl ne hízzon, hogy akkorára ne nőjön, hogy kénytelen legyen őt megfőzni. Mondjuk, halászlénak. Az a legegyszerűbb.
Ehető egy olyan hal, amely hazugságokon hízott? A kérdést nem tudná más megválaszolni, csak valami igaz ember, olyan, akivel ES - én sem- még életében nem találkozott. Merthogy a sok filozófus, genetikus, szociológus meg mindenféle lógus nem adhat kielégítően részletes választ erre a kérdésre. Tippelni kell, meg bízni Istenben. Egyszer csak megsegít...
2. A szomszédok érezték, hogy azzal a vödörrel lehet valami kacifánt .Mosolygott a vödör olykor, tapsolt gazdájának a jó döntések elismeréseképpen. Értesítették a figyelmes szomszédok a rendőrséget is, mivel már nem bírták lelkileg az abszurd súlyát. Nem tudtak kellő megfontoltság híján dönteni. Két lehetőség közül választhattak: vagy megkérdezik ES-től- de az egy gyanús figura, szelekről, leheletekről beszél, agyból akar embert csinálni, fuj. A másik lehetőség a rendőrség volt, hátha ott akad egy bölcs. De. Vegyenek be gyógyszert, azt mondta a rendőr, s adott szituációban nem nagyon tehetett mást. Könnyeivel öntözte az időt, hátha elébe toppan a tér. A számok nyelvén elmondhatatlan, amennyit kérek.
A szomszédok felhívták a művészeket, telefonon, mindegyiket külön, csak így remélhettek tőlük és önmaguktól önálló gondolkodást. A körímél már manipuláció- mondta egykor a polgármester, s a lakosság hitt ebben az igazságban. A világ azon táján soha senki nem küldött körímélt.
A művészek között volt egy nagyon kedves macskabajszú neokubista úriember, az felfogta, micsoda társadalmi fenyegetéssel állnak szemben. Összetrombitálta a társaságot ES háza köré, közölte, hogy ő a Magyar Tejszínbizottság elnöke, megsimogatta bajszát és kérte, hogy ES mutassa meg a televízió nyilvánosságának a vödröt. Ők leellenőrzik, lemérnek mindent, a kapott adatokat a gyári standardekkel összevetik. Ha a vödör nagyobb, mint a gyári norma, akkor ES-nek számot kell adnia,mit tett a vödörbe. Mitől nőtt meg a tárolóedény. Ha kisebb, akkor víz alá nyomják a vödröt. Ha túléli, boszorkány, és máglyán megégetik.
3. ES azonnal látta, mire megy ki a játék. Ellene akarnak ócmócolós boszorkánypert kovácsolni, koncepciós pert a 21.századra is, nem volt még elég. Aki a közösség szellemi jólétéről gondoskodik, mindig veszélynek van kitéve, még akkor is, ha olyan korrekt munkatársai vannak, mint a Hal. A macskabajszú neokubista festő egyébként pontosan a Halra pályázott, ő is akart egyet otthonra, mert szemetesvödre már volt, valahol Nyugaton vette, speciálisan kidolgozott tárolóedény, az oldalán fakkokkal. A robbantás pedig egy hölgy ötleteként vonult be kis falunk történetébe, amely ötletet természetesen vállalkozó szellemű férfiak, vagy ahhoz hasonlók, valósították meg. A házat vödröstül, gondolatostul berobbantották, a történet, a hazugság-gyűjtemény lassan véget ért, a Hal eltűnt, lehet, hogy most épp a neokubistát szolgálja speciális munkakörben, ES pedig új kalandok után nézett, mert mielőtt elpusztulunk, érdemes egy kis színt vinni ebbe a keserves életbe.
-Ezt kidobná a vödörbe? Ezt az utolsó mondatot?
Hát akkor tegye!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése