Jolika a polgárháborúban
Csinálom a sárgaborsót, hát nem kiköpi! ráadásul rá az új asztalterítőre, pedig gondoltam is, hogy nem kellene feltenni az új abroszt estig, de kettőre Piroska beígérte magát, hát gondoltam, hadd lássa ő is. A gyerek meg meg összeköpködi nekem. A konyharuha szerencsére kéznél volt, mert nem akartam felakasztani, amíg a sárgaborsót csinálom, hátha kell valamire, hát még szerencse, hogy így gondoltam, mert ha visszaakasztottam volna a helyére, akkor nem tudtam volna levenni, mert ott volt előtte az asztal, amit Lajos elétolt reggel, mielőtt elment dolgozni, mert megkértem, hogy tolja oda elé, mert ott a sarokban nem jó helyen van, mert takarja pont az ablakot, és akkor meg olyan sötét van, hogy alig látok tévézni, mert én meg szeretek tévézés közben, amíg alszik a pici, rejtvényt fejteni, mert nem jó az, ha a gyerekes anyuka elmarad a világtól, meg begyepesedik az agya a gyereknevelésbe, azt mondta a védőnő is, hogy el kell járni időnként hazulról, mert megunjuk a gyereket és depressziósak leszünk, mert sokan meg azok lesznek, hiába van ott nekik a gyerek, megzavarodnak.
Én nem akarok megzavarodni, elég volt nekem az a pár hét a terhesség alatt, amíg Lajos oda volt, ó, de haragszom rá érte, hogy elment dolgozni Pestre pont akkor, mert azt mondta, hogy ez nagy meló, hát ahhoz képest keveset hozott haza, én meg itt maradtam hasasan, a szomszédasszony, meg a jövendő anyósom meg kárörvendett rajtam, hogy na, úgyis el leszel hagyva, nevelheted egyedül, de Lajos sokkal bölcsebb annál ,hogy engem itthagyjon, mert tudja, hogy milyen fontos nekem, hogy ő itt legyen elem reggel meg este, napközbe meg dolgozzon, mert akkor ő keresi meg a pénzt, ami kell majd a gyerekhez, mert én nem tudom megkeresni már, mert engem már sehova sem vesznek fel, főleg így, babával.
A sárgaborsót kiköpi, a répát meg szájába se veszi, olyan húsos gyerek lesz ez, mint az a dagadt apja, volt régen, mert Lajos nagyon húsos volt még pár éve, a farháthoz sem kért savanyút soha, ő nem kecske, mindig mondta meg ezen röhögött, mert jó kis viccelődőkéje van az én Lajcsimnak, csak ahogy gondolkozik, a sok hús, meg meg csak a hús, csak az, de én rászokattam, hogy gondolkozzon igényesebben, ne mindig csak húst egyen, mert ő nehéz munkát végez, azt mondja, sokszor olyan fáradt, azt mondja, de annyira azért nem olyan nehéz az a munka, voltam bent náluk és láttam, mert én nem szeretek olyan nagyon kíváncsi lenni, de azt azért akartam tudni, hogy mibe' fárad el a férjem estére, mert sokszor elfárad, csak nem mondja, hanem alszik, mert mozdulni se bír.
Úgyhogy inkább zöldborsót csináltam, mert hoztak a baptisták segítő szerzetesek segélyadományt, nemcsak úgy nekem, mert mindenki kapott az utcánkba, mert csak kérni kellett, meg fel kellett írni a nevet, aztán felírtam, hát miért ne írjam fel, nem lesz attól senkinek sem baja, hogy néha segélyt kap, mert minek dolgozzon az ember, ha még segély se járna neki,úgyhogy nem teszek bele lisztet, mert az árt a gyereknek, mondta a tévé, néha figyelem,mert azért néha érdemes, mondanak benne jó dolgokat. A gyerek meg, a nagyobbik, megtanult fészezni, csinált magának olyan fiókot, olyan boldog volt a kis arva, hogy mostmár neki is van. Nekem isz vany, mondta kacagott, de olyan édes volt.A gyerek mindig olyan édes, amíg kicsi, aztán meg ahogy nő, egyre gonoszabb tud lenni. Sose felejtem el azt a szegény Ibolykát, akinek volt az a tizennégy éves lánya, hogy rogyassza rá a házat a nyavalya. Egyszer azt azt mondja ez a lány, hogy terhes. Aztán kitűl, kérd tőle Ibolyka, merhát csak kiváncsi ilyenkor egy anya, nincs abba semmi negatív, de ekkorra már úgy felment a vérnyomása neki, szegény asszonynak akkora lett a vérnyomása, hogy hogy hogy szomszédba Mancika néni, aki mindig az eperlekvárt csinálja, ki is hívta a mentőket. Aztán amikor kijöttek a mentők, hát jön a gyerek, az én nagyobbikom, bentről, mert tévéztek a kis drágámék, nézték a pingvines rajzfilmet, amibe a pingvin elmegy Londonba, aszt buszozik,meg angolul tanul, hogy anya, odaégett a kaja, gyere gyorsan, gyere gyorsan, mert nagyon büdös van, meg oda is égett. Jaj, mondom az én kicsimnek, nem foglalkozok én most azzal, ha odaég, hát odaég,mer a gyereknek hogy lehet azt elmondani, hogy az unokatestvére terhes, láttam egyszer a tanácsadást a neten, amikor voltunk a MLM-rendszerbe, akkor mutatták meg a filmet, hogy tanácsadó is volt benne, valami pesti asszony, de gyereke neki is volt, az meg egyforma még Amerikában is, csak az egyik szegényebb, a másik meg nem a másiknál. Ilyenek ezek a gyerekek, csak mondják mindig a magukét, de aranyosak tudnak lenni persze, ha akarnak.
A mi családunkba nem szokott olyasmi lenni, hogy valaki ennyire fiatalon terhes lesz, én is huszonnégy voltam, mikor jött a nagyobbik, keserves volt, de jó volt vele, mert mégiscsak az ember első gyereke, még ha nehéz is. A második már könnyebb volt, már tudtam a dörgést, meg nem volt már szokatlan a hányinger se, és pont most főzés közbe jut eszembe, de bizony sokszor volt, hogy hánytam. Úgy öklendeztem, hogy nem jött fel semmi, de nagyon kellemetlen tud lenni, Lajosom jobban félt, mint én, mert én tudtam, hogy egy kis gyomorbajtól még nem kell rosszra gondolni, de Lali mindig mondta, hogy nézessük meg orvossal, mert én csak ritkán jártam a gondozásra, mert itt volt a nagyobbik, úgyhogy a másodikkal volt, hogy nem is tudtam elmenni, ez randa dolog volt, de mostmár él az ember, nehezül a szive, ha belegondol. Nem is szeretek rágondolni a második terhességemre, mert akkor halt meg Lalinak az öccse, és az neki nehéz időszak volt, meg nekem is az lett, meg ivott is. Csak akkor ivott, azóta nem ivott, mert szeret ő azér engem, és én fontosabb vagyok neki, mint a pia, ezt szokta mondani karácsonykor.
Na, már csak egy kicsi kellett volna, hogy kész legyen a borsó, amikor egyszer csak megcsörren a telefon. Én mindig fel szoktam venni a telefont, mert csak úgy tudom meg belőle, hogy ki beszél. Piroska volt, mert nem jött aznap, gondoltam, egyem meg, gondoltam, tereferelni akar, mert hát ő olyan, hogy szereti a fecserészést, én meg nem, na mindegy, és akkor azt mondja nekem a Piroska, de olyan nagyon meg volt ettől rémülve, amit mondott, mert még nem nyugodott akkor meg, és azt mondta.
- Polgárháború van. Segíts, Jolika, polgárháború van, segíts!
És abba én mit segítsek neki? Jaj, ez a Piroska, hogy lenne már polgárháború, mikor még a férjem sincs itthon...A borsó meg nem túlfut! Szóval, milyen polgárháború lenne itt minálunk, hát ezek a férfiak olyan tö-kéletlenek, szóval nem nagyon van vér a pucájában egyiknek se, lőni meg harcolni, az nem nekik való a, hanem inkább a kőművesmunka, az is elég kemény, meg jól is fizet, nem hogy a háború, mert az nem fizet, csak a tiszteknek. Bele is halna mindegyik férfi, dehogy csinálnak ezek háborút! Különben is, ki az a bolond, aki kockára teszi az ország jövőjét néhány fej miatt?
Habár és ismerek olyan férfit, aki simán lelőné az ellenséget, meg pisztolya is van. Katona volt, és nagyon szerelmes volt belém, de azért megmutatta a garázsban hogyan kell gránátot eldobni, meg minden, mert szerelmesek voltunk, ez még a Lajos előtt volt, ő nem is tud róla, nem mondtam meg neki ezt, nehogy megsértődjön, mert ő is csak férfi.A Piroska meg jajveszékel itt nekem, hát nincs annak valami másféle dolga? Én itt főzöm a kölyköknek a sok borsót, azok meg kiköpik, a Piri meg csak óbégat, hogy polgárháború van, polgárháború van. Hát micsoda dolog ez, összezavar itt egészen, ezekkel a háborús izékkel, tovább kell lépni ezeken, mert különben ki főzi a vacsorát. Amúgy jó szomszédasszony nem lehet szavam se rá, nem is akarom én őt bántani, meg nincs is jogom hozzá, meg nem is akarom, vigyáz a gyerekre, amikor itt volt nálunk a szippantós. Képzeld, a kölykök ott lábatlankodtak a nyitott gödörnél, még belesik az egyik, én meg nem tudom akkor kihúzni, meg akkor is főztem, mert jött a Lajos, a szippantós meg itt volt,a Lali meg már itt volt, mert megjött közben, anyósomék meg ott voltak, ahová menni kelletett nekik, mert megvolt a beutaló az orvoshoz.
Napos időben jobban összeszedem magam, mint esőben, csak akkor meg a fejem fáj. Lali szokott megmasszírozni, ott a tarkómnál, körkörösen masszíroz, meg oldalra, amerre a keze viszi. Hogy merre vigye a keze, azt mg úgyis megmondom én neki, ha elakad, de nem szokott elakadni, az én férjem udvarias.Ez a fajta, mint az enyém, még tudja, hogyan kell bánni a hölgyekkel. Sose voltam én féltékeny, meg mostmár nem is lehetek, hogy itt ez a háború, amit Piroska mondott, de én még nem is láttam, mert ki sem látszom a nagy feladatokból, meg a Lali is mostmár itthon van, beszélni akarok vele, hogy most akkor mit is nézünk ebbe a nagy háborúba: a hírcsatornát, mert azon mutatják, vagy a filmcsatornát, mert azon meg nem mutatják. Mi a jobb nekünk? Ezeket olyan jól tudja a Lali.
xxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is:konyv-ajanlo.blogspot.com
Én nem akarok megzavarodni, elég volt nekem az a pár hét a terhesség alatt, amíg Lajos oda volt, ó, de haragszom rá érte, hogy elment dolgozni Pestre pont akkor, mert azt mondta, hogy ez nagy meló, hát ahhoz képest keveset hozott haza, én meg itt maradtam hasasan, a szomszédasszony, meg a jövendő anyósom meg kárörvendett rajtam, hogy na, úgyis el leszel hagyva, nevelheted egyedül, de Lajos sokkal bölcsebb annál ,hogy engem itthagyjon, mert tudja, hogy milyen fontos nekem, hogy ő itt legyen elem reggel meg este, napközbe meg dolgozzon, mert akkor ő keresi meg a pénzt, ami kell majd a gyerekhez, mert én nem tudom megkeresni már, mert engem már sehova sem vesznek fel, főleg így, babával.
A sárgaborsót kiköpi, a répát meg szájába se veszi, olyan húsos gyerek lesz ez, mint az a dagadt apja, volt régen, mert Lajos nagyon húsos volt még pár éve, a farháthoz sem kért savanyút soha, ő nem kecske, mindig mondta meg ezen röhögött, mert jó kis viccelődőkéje van az én Lajcsimnak, csak ahogy gondolkozik, a sok hús, meg meg csak a hús, csak az, de én rászokattam, hogy gondolkozzon igényesebben, ne mindig csak húst egyen, mert ő nehéz munkát végez, azt mondja, sokszor olyan fáradt, azt mondja, de annyira azért nem olyan nehéz az a munka, voltam bent náluk és láttam, mert én nem szeretek olyan nagyon kíváncsi lenni, de azt azért akartam tudni, hogy mibe' fárad el a férjem estére, mert sokszor elfárad, csak nem mondja, hanem alszik, mert mozdulni se bír.
Úgyhogy inkább zöldborsót csináltam, mert hoztak a baptisták segítő szerzetesek segélyadományt, nemcsak úgy nekem, mert mindenki kapott az utcánkba, mert csak kérni kellett, meg fel kellett írni a nevet, aztán felírtam, hát miért ne írjam fel, nem lesz attól senkinek sem baja, hogy néha segélyt kap, mert minek dolgozzon az ember, ha még segély se járna neki,úgyhogy nem teszek bele lisztet, mert az árt a gyereknek, mondta a tévé, néha figyelem,mert azért néha érdemes, mondanak benne jó dolgokat. A gyerek meg, a nagyobbik, megtanult fészezni, csinált magának olyan fiókot, olyan boldog volt a kis arva, hogy mostmár neki is van. Nekem isz vany, mondta kacagott, de olyan édes volt.A gyerek mindig olyan édes, amíg kicsi, aztán meg ahogy nő, egyre gonoszabb tud lenni. Sose felejtem el azt a szegény Ibolykát, akinek volt az a tizennégy éves lánya, hogy rogyassza rá a házat a nyavalya. Egyszer azt azt mondja ez a lány, hogy terhes. Aztán kitűl, kérd tőle Ibolyka, merhát csak kiváncsi ilyenkor egy anya, nincs abba semmi negatív, de ekkorra már úgy felment a vérnyomása neki, szegény asszonynak akkora lett a vérnyomása, hogy hogy hogy szomszédba Mancika néni, aki mindig az eperlekvárt csinálja, ki is hívta a mentőket. Aztán amikor kijöttek a mentők, hát jön a gyerek, az én nagyobbikom, bentről, mert tévéztek a kis drágámék, nézték a pingvines rajzfilmet, amibe a pingvin elmegy Londonba, aszt buszozik,meg angolul tanul, hogy anya, odaégett a kaja, gyere gyorsan, gyere gyorsan, mert nagyon büdös van, meg oda is égett. Jaj, mondom az én kicsimnek, nem foglalkozok én most azzal, ha odaég, hát odaég,mer a gyereknek hogy lehet azt elmondani, hogy az unokatestvére terhes, láttam egyszer a tanácsadást a neten, amikor voltunk a MLM-rendszerbe, akkor mutatták meg a filmet, hogy tanácsadó is volt benne, valami pesti asszony, de gyereke neki is volt, az meg egyforma még Amerikában is, csak az egyik szegényebb, a másik meg nem a másiknál. Ilyenek ezek a gyerekek, csak mondják mindig a magukét, de aranyosak tudnak lenni persze, ha akarnak.
A mi családunkba nem szokott olyasmi lenni, hogy valaki ennyire fiatalon terhes lesz, én is huszonnégy voltam, mikor jött a nagyobbik, keserves volt, de jó volt vele, mert mégiscsak az ember első gyereke, még ha nehéz is. A második már könnyebb volt, már tudtam a dörgést, meg nem volt már szokatlan a hányinger se, és pont most főzés közbe jut eszembe, de bizony sokszor volt, hogy hánytam. Úgy öklendeztem, hogy nem jött fel semmi, de nagyon kellemetlen tud lenni, Lajosom jobban félt, mint én, mert én tudtam, hogy egy kis gyomorbajtól még nem kell rosszra gondolni, de Lali mindig mondta, hogy nézessük meg orvossal, mert én csak ritkán jártam a gondozásra, mert itt volt a nagyobbik, úgyhogy a másodikkal volt, hogy nem is tudtam elmenni, ez randa dolog volt, de mostmár él az ember, nehezül a szive, ha belegondol. Nem is szeretek rágondolni a második terhességemre, mert akkor halt meg Lalinak az öccse, és az neki nehéz időszak volt, meg nekem is az lett, meg ivott is. Csak akkor ivott, azóta nem ivott, mert szeret ő azér engem, és én fontosabb vagyok neki, mint a pia, ezt szokta mondani karácsonykor.
Na, már csak egy kicsi kellett volna, hogy kész legyen a borsó, amikor egyszer csak megcsörren a telefon. Én mindig fel szoktam venni a telefont, mert csak úgy tudom meg belőle, hogy ki beszél. Piroska volt, mert nem jött aznap, gondoltam, egyem meg, gondoltam, tereferelni akar, mert hát ő olyan, hogy szereti a fecserészést, én meg nem, na mindegy, és akkor azt mondja nekem a Piroska, de olyan nagyon meg volt ettől rémülve, amit mondott, mert még nem nyugodott akkor meg, és azt mondta.
- Polgárháború van. Segíts, Jolika, polgárháború van, segíts!
És abba én mit segítsek neki? Jaj, ez a Piroska, hogy lenne már polgárháború, mikor még a férjem sincs itthon...A borsó meg nem túlfut! Szóval, milyen polgárháború lenne itt minálunk, hát ezek a férfiak olyan tö-kéletlenek, szóval nem nagyon van vér a pucájában egyiknek se, lőni meg harcolni, az nem nekik való a, hanem inkább a kőművesmunka, az is elég kemény, meg jól is fizet, nem hogy a háború, mert az nem fizet, csak a tiszteknek. Bele is halna mindegyik férfi, dehogy csinálnak ezek háborút! Különben is, ki az a bolond, aki kockára teszi az ország jövőjét néhány fej miatt?
Habár és ismerek olyan férfit, aki simán lelőné az ellenséget, meg pisztolya is van. Katona volt, és nagyon szerelmes volt belém, de azért megmutatta a garázsban hogyan kell gránátot eldobni, meg minden, mert szerelmesek voltunk, ez még a Lajos előtt volt, ő nem is tud róla, nem mondtam meg neki ezt, nehogy megsértődjön, mert ő is csak férfi.A Piroska meg jajveszékel itt nekem, hát nincs annak valami másféle dolga? Én itt főzöm a kölyköknek a sok borsót, azok meg kiköpik, a Piri meg csak óbégat, hogy polgárháború van, polgárháború van. Hát micsoda dolog ez, összezavar itt egészen, ezekkel a háborús izékkel, tovább kell lépni ezeken, mert különben ki főzi a vacsorát. Amúgy jó szomszédasszony nem lehet szavam se rá, nem is akarom én őt bántani, meg nincs is jogom hozzá, meg nem is akarom, vigyáz a gyerekre, amikor itt volt nálunk a szippantós. Képzeld, a kölykök ott lábatlankodtak a nyitott gödörnél, még belesik az egyik, én meg nem tudom akkor kihúzni, meg akkor is főztem, mert jött a Lajos, a szippantós meg itt volt,a Lali meg már itt volt, mert megjött közben, anyósomék meg ott voltak, ahová menni kelletett nekik, mert megvolt a beutaló az orvoshoz.
Napos időben jobban összeszedem magam, mint esőben, csak akkor meg a fejem fáj. Lali szokott megmasszírozni, ott a tarkómnál, körkörösen masszíroz, meg oldalra, amerre a keze viszi. Hogy merre vigye a keze, azt mg úgyis megmondom én neki, ha elakad, de nem szokott elakadni, az én férjem udvarias.Ez a fajta, mint az enyém, még tudja, hogyan kell bánni a hölgyekkel. Sose voltam én féltékeny, meg mostmár nem is lehetek, hogy itt ez a háború, amit Piroska mondott, de én még nem is láttam, mert ki sem látszom a nagy feladatokból, meg a Lali is mostmár itthon van, beszélni akarok vele, hogy most akkor mit is nézünk ebbe a nagy háborúba: a hírcsatornát, mert azon mutatják, vagy a filmcsatornát, mert azon meg nem mutatják. Mi a jobb nekünk? Ezeket olyan jól tudja a Lali.
xxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is:konyv-ajanlo.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése