G.Bálint Péter versei, novellái

 Én úgy szeretnék emlékezni Rád:az még megvan,hogy volt egy nagy kutyád.Én adtam nevet,valami furát. Én úgy szeretnék emlékezni Rád. Szeretnék úgy gondolni a testedre,mint ami a szívembe van felfestve. Arra akarok felkelni éjszaka,hogy arcod üldöz,mint rossz költőt szép szava. Tíz évnél is több eltelt már azóta,hogy utoljára nálatok lazultam. A férjed épp az irodában hetyegett,Te azon sírtál,hogy nem evett eleget. Vigasz voltam,vigasz voltunk egymásnak. Mint pólós srácok,kik hideg télben megfáznak.Reménytelen volt,mégis:emléknek elment. Úgy szeretném még egyszer a lelked.

Ő nem mond ilyet Gyomromban holdfények zsonganak Karcsú dombok halálát kívánom Megtüzesednek a csontos hófalak A Mennyországot nem engedik látnom. A nő borzong ha férfi átkarolja Zagyvalékérzelmek szabadságra mentek Önmagad légy hóban meglapulva Olvadó csontok fényes lapra kentek És a szóban kalandozó szellem? Azzal mi lett, mikor bőgtek a jéghegyek? Kit segít álmom a pokol kapujában Ha Isten így szól: ég veled, égveled? De Ő nem mond ilyet, mert Szó vagyok Teremtett lénye, természéte bennem. Annyira szeret, hogy holdfényes álmomat megtisztítja, hogy legyen hova ennem. Omló dombok filteres zajában szomjas könnytől sósan falom Isten szavát Ízesre fővök a nagy teáskannában az nyelhet le, aki nem lát halált. xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com