Kipucolom ( mini-novella)

Hogy így haljon meg szegény öreg Dédipapa, hogy így kelljen elpusztulnia szegénynek...Mert nincs azzal semmi baj, ha egy éltes, kilencvenes öregúr, korábban katonás férfi, végelgyengülésben kimúl. Élet rendje. De hogy a dédunokája gyilkolja meg tízezer forintért, na az már világbotrány.
Szégyellem is magam érte.
Nem akartam én megölni, mondom majd a bíróságon, csak gy összevesztünk, és elborult az agyam a sok múltidézésétől, meg anyám-gyalázásától, meg mindentől, meg munkám sincs, és felkaptam a baltát, és izé.

Most pedig szépen kipucolom a kérót. Olyan áporodott, öreghúgy-aromájú itt minden. De ugyebár a pénznek nincs szaga, az ókor óta tudjuk, az meg itt lehet valahol a nappaliban...
Mármint a pénz.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ezüstlakodalom (novella)

Zsuzsa már nem szerette férjét. Főképp azért nem szerette, mert Jánosnak egyre kevésbé volt fontos az élet. Nem érdekelte, mit csinál az asszony, nem érdekelte a munka, az unoka, a meccs, a fröccs a kocsmában a barátokkal. János unott lett, kiapadt, ötvenen túl elkezdett " hetvenesedni".Zsuzsa erre nem volt felkészülve,nem tudott mit kezdeni ezzel a bölényes férfi-depresszióval, ő még szeretett volna néhány boldog évet, aktívan boldog évet. Zsuzsán egyre jobban elhatalmasodott a gyűlölet. Elhatározta, elteszi láb alól férjét. Vett egy pisztolyt, napokig a gardróbban dugdosta, aztán egy hét múlva beledobta a Dunába. Sokkal ördögibb tervet eszelt ki. Hagyja élni Jánost. Hagyja, hogy megöregedjen, hogy szenvedjen. Hogy tönkremenjen a prosztatája, elkopjanak az ízületei, már csak krumplipürét legyen képes enni, És ő, Zsuzsa, végignézi ezt az egészet, mindig tovább és tovább nyújtja János életét. Közben belül röhög, mint a ló. Kanca. János nem szerette feleségét. Zsuzsa mostanáb
További információk

Mint egy honfoglaló

Mint egy honfoglaló ki nem tudja miért jön Üdvözléssel főzi reggel a neszkávét Úgy kéklik arcodon a mosolyom Vagy a mosolyom emléke, nem érdekel, mindegy. Ne menj mielőtt meg nem- gondolod Mint egy honfoglaló haja. felolvasható. Itt mindig lesz hely te is tudtad mindig Ne menj el légyszi mert akkor félek mesélj. Mint egy honfoglalónak, tovább kell most menned Hogy fehérek között mégfehérebb légy Áttetsző a bőröd biztosan mondták már Elkísér majd az utolsó ágyig.
További információk

Áttekint (vers)

ÁTTEKINT ahogy néhány éve még reszketve fogadtam magamban: tisztáznom kell mihez és kihez passzolok igazán úgy élvezem mostanság a félreérthető helyzetet: pszichésen politikailag gazdaságilag intellektuálisan eljött a megírt ideje az "egyfajta" összegzésnek milyen poklokat jártam eddig miféle mennyekről álmodtam xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: sajtoszemle.blogspot.com
További információk