Ezüstlakodalom (novella)
Zsuzsa már nem szerette férjét. Főképp azért nem szerette, mert Jánosnak egyre kevésbé volt fontos az élet. Nem érdekelte, mit csinál az asszony, nem érdekelte a munka, az unoka, a meccs, a fröccs a kocsmában a barátokkal. János unott lett, kiapadt, ötvenen túl elkezdett " hetvenesedni".Zsuzsa erre nem volt felkészülve,nem tudott mit kezdeni ezzel a bölényes férfi-depresszióval, ő még szeretett volna néhány boldog évet, aktívan boldog évet.
Zsuzsán egyre jobban elhatalmasodott a gyűlölet. Elhatározta, elteszi láb alól férjét. Vett egy pisztolyt, napokig a gardróbban dugdosta, aztán egy hét múlva beledobta a Dunába. Sokkal ördögibb tervet eszelt ki.
Hagyja élni Jánost. Hagyja, hogy megöregedjen, hogy szenvedjen. Hogy tönkremenjen a prosztatája, elkopjanak az ízületei, már csak krumplipürét legyen képes enni, És ő, Zsuzsa, végignézi ezt az egészet, mindig tovább és tovább nyújtja János életét. Közben belül röhög, mint a ló. Kanca.
János nem szerette feleségét. Zsuzsa mostanában olyan negatív vele, úgy szól hozzá, mint a mosogatórongyhoz. János elvárta a feleségétől ,hogy tisztelje őt. Ha már a munkahelyén nem tiszteli senki, ha már a gyerekei, unokái képébe röhögnek, ha már a régi barátok is szánakozva néznek rá, legalább az asszony...De nem, Zsuzsa hideg lett mint a jégcsap.
Egyszóval, boldogtalan lett a házassága. János vett egy pisztolyt, egy hétig dugdosta a garázsban, aztán beledobta a Dunába. Mert sokkal ördögibb terv fogant meg férfielméjében.
Hagyja élni Zsuzsát, a végtelenségig. Segíti őt az életben. És egyszer megfonnyad az erőtől duzzadó cici, ráncos lesz az arc, retyegő valami lesz a combok helyén, Jön a csontritkulás, a mindenféle női bajok. És ő, János, a mellőzött férj, közelről nézi majd az egészet. És magában röhög, mint a ló. Mint egy telivér csődör.
János és Zsuzsa ezüstlakodalmán több, mint ötven fő volt jelen. Család, barátok, kollégák. sokan mondtak tósztot az asztalnál, kiemelték a mintaházasságot, mely manapság oly ritka.János és Zsuzsa pedig boldogan, nyitott szájjal mosolygott egymásra.
Mi lesz Veled huszonöt év múlva, kérdezte mindkettő.
De nem hangosan, csak úgy, magában. Mint egy néma és bölcs ló.
Zsuzsán egyre jobban elhatalmasodott a gyűlölet. Elhatározta, elteszi láb alól férjét. Vett egy pisztolyt, napokig a gardróbban dugdosta, aztán egy hét múlva beledobta a Dunába. Sokkal ördögibb tervet eszelt ki.
Hagyja élni Jánost. Hagyja, hogy megöregedjen, hogy szenvedjen. Hogy tönkremenjen a prosztatája, elkopjanak az ízületei, már csak krumplipürét legyen képes enni, És ő, Zsuzsa, végignézi ezt az egészet, mindig tovább és tovább nyújtja János életét. Közben belül röhög, mint a ló. Kanca.
János nem szerette feleségét. Zsuzsa mostanában olyan negatív vele, úgy szól hozzá, mint a mosogatórongyhoz. János elvárta a feleségétől ,hogy tisztelje őt. Ha már a munkahelyén nem tiszteli senki, ha már a gyerekei, unokái képébe röhögnek, ha már a régi barátok is szánakozva néznek rá, legalább az asszony...De nem, Zsuzsa hideg lett mint a jégcsap.
Egyszóval, boldogtalan lett a házassága. János vett egy pisztolyt, egy hétig dugdosta a garázsban, aztán beledobta a Dunába. Mert sokkal ördögibb terv fogant meg férfielméjében.
Hagyja élni Zsuzsát, a végtelenségig. Segíti őt az életben. És egyszer megfonnyad az erőtől duzzadó cici, ráncos lesz az arc, retyegő valami lesz a combok helyén, Jön a csontritkulás, a mindenféle női bajok. És ő, János, a mellőzött férj, közelről nézi majd az egészet. És magában röhög, mint a ló. Mint egy telivér csődör.
János és Zsuzsa ezüstlakodalmán több, mint ötven fő volt jelen. Család, barátok, kollégák. sokan mondtak tósztot az asztalnál, kiemelték a mintaházasságot, mely manapság oly ritka.János és Zsuzsa pedig boldogan, nyitott szájjal mosolygott egymásra.
Mi lesz Veled huszonöt év múlva, kérdezte mindkettő.
De nem hangosan, csak úgy, magában. Mint egy néma és bölcs ló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése