G.Bálint Péter versei, novellái

 A címzett,természetesen,ki más lenne,mint öregedő,ennek ellenére jóképűségét és fiatalosságát evidenciaként kezelő férfiúi hősünk,Vasbordájú Akhanger. Nem tartozik ide,de ősei között norvégok is voltak. Szeretlek,szerelmem,mint a frisssen mosott zoknit. Mint rosszleány hajában az erotikus loknit. Mint nagymamák lábán a barnálló harisnyát. Mint dédike bugyiját,amit csak a Maris lát..Szeretlek,mint Ferenc József szerette a lovait. Szeretlek,mint Kossuth Lajos büszke szónoklatait. Szeretlek,mint Petőfi S. szerethette szabadság. Szeretlek,mint érő narancs szeretheti narancssárg.   Úgyszeretlek mintha pasit nem ismertem sohavolna. Szívecském ugy vereget mintha bányában roboltolna. Arcomat a hevespír elönti ha tégedmeglát. Szeretlek,mint kálacika szerethette béresteklát. .Minden reggel adok neked álmaidban virágot. Minden reggel mondogatom mit a c...zor kivágott.........

 A reggeli köpetürítés előtt édesem fonj át banánkaroddal és énekeljünk valami jó csilingelőset motorikus képességfejlesztőt. Légy te az én kamillateám a reggeli köhögés csilingelő kísérőzenéjeként ólmos vadságokat hadd szeliditem öves erszénnye plutykos tarisznyává csingling

 Auuu ktrr htrrrr reggel van khrrrr de mindig reggel van. Én vagyok nyalóka csakhogy tudatosítsam krrrr Önmagamban sem rrr hiszek már te hiszel bŕŕŕ Magadban keresd a privát krrrrr hiányod lóg a padláson felkötve brbrbr ez a vége ha valaki hhhhhhhhh hosszan ejtőzik szeretem a szavakat összekeverni. 

 (ez egy rövid vers de most délelőtt csak ilyen) amott kerekedik  egy fenekű bolygó abban tollászkodik abban formázkodik abban fészkelkedik abban tüsténkedik abban párolódik abban pingpongozik abban imádkozik abban abbanvan egy bunkó

 (Ez a vers a minden bevételért hősiesen küzdő 16.századi karibi kalózok emlékére íródott, de nemcsak arra, hanem csak. Úgy. Lehet 17.század is.)  Az elválasztás dögszagú táncában hevert Oswald Lupescu a frászra bringatárolója vele szemben mosolygott mintha de úgy nézte úgy nézte azt a tárolót  micsoda rejtett kincsek ott? mintha tudna valamit a százados  alvásról, evésről, kárasincs fogyókúráról.  Ott Lupescu maradt meg Gyenisovszkij de úgy nézte úgy nézte azt a tárolót maradt a kis pillan...dehogy: törekvés. nem mondd ki, hogy történelem akkor meghalsz meghajsz meghajc és mintha veled pusztulna a bringa úgy úgy nem úgy hanem úgy nézte azt a tárolót pók, patkány popsi álom döngető delírium, üstös üvegbéka szárnyas tolatósáv almádi almádi Lupescu örök almádija a tárolót nézte úgy úgy pontozott elcsel balra pontozott jobbbra háncsozott kikötőlegmély  fájdalomkúra szúrd öleld  mesélj neki  hogyan nézte a tárolót úúúúgy regélj neki arról a mosolygós bringatárolóról ahol apád meg anyád elő

 Az alábbi verset egy gyilkosságba fajuló bankrablásról szóló tévériport ihlette.  KRIMI DE A TETTEST 1 Unalmas őszi eső hullt 2. Meggyilkoltak egy embert 3. A gyilkost el is kapták 4. Unalmas őszi eső hullt.  KRIMI DE A TETTEST 2.0 1. Unalmasan terült szét a vér 2. A ma esti gyilkosság helyszínén 3. Odakint unalmas volt és őszi 4.  Ahogy az eső hullt és mindvégig ősi ösztönömre hagyatkozva kaptam el a gyilkost aki majdan tizenöt évet ül de nem most most szabadlábon van vagy Belizén bujkál 5. unalmas őszi eső hull a tónál.

Ténylegesen mérte szabódott ruháját nyárfekete éjben a krokodil háját. Onnan lopta éhező kajáját megette a máját, megette a máját.  Elméletet keresett pofázási pénzhez tudta minden vélemény emberien kényes lábjegyzetek nélkül ráborul a méhes melle ékes ruhája fényes patája ténylegesen koszos a sok kosztól a társaságomtól ténylegesen kifosztol ó, anyád a fészre estente kiposztol lájkolók álmai óvnak minden rossztól.  Aludj, kicsim...

Mint egy honfoglaló ki nem tudja miért jön Üdvözléssel főzi reggel a neszkávét Úgy kéklik arcodon a mosolyom Vagy a mosolyom emléke, nem érdekel, mindegy. Ne menj mielőtt meg nem- gondolod Mint egy honfoglaló haja. felolvasható. Itt mindig lesz hely te is tudtad mindig Ne menj el légyszi mert akkor félek mesélj. Mint egy honfoglalónak, tovább kell most menned Hogy fehérek között mégfehérebb légy Áttetsző a bőröd biztosan mondták már Elkísér majd az utolsó ágyig.

1.Budapest,1962. A szőke hajú férfi lustán hátradőlt. -És ki fog magának hinni?-kérdezte a vele szemben ülőt-Senki. A rendőrség ki fogja röhögni. Azt mondják majd,ők nem foglalkoznak ilyen háborús dolgokkal. Egyik helyről küldik a másikba,hátha feladja a rohangálást. A bürokrácia felőrli magát,mint annyi más embert felőrölt ebben az országban. A világháború régen volt,az ellenforradalom is múlni látszik. A rendőrök nem foglalkoznak történekemmel,elég bajuk van nekik a jelen bűnözőivel. Nincs semmije és senkije,ember. Menjen el innen és elfelejtem az egészet. A vörös hajú erre benyúlt ballonkabátja zsebébe,elővett egy borítékot. Egy fénykép volt benne. A szőke érdeklődéssel nézte,majd ennyit mondott: - Ez így más megvilágításba helyezi az ügyet. Mégiscsak van valamije. Mennyit kér? - Hatvanezer-felelte hűvösen a vörös hajú. Látszott rajta, hogy nem rutinos bűnöző. Ideges volt. -Annyiért egy egész lakást vesz!-kiáltott a szőke,majd kissé gúnyosan hozzátette: -Lehet,hogy pont err

Ezt a verset egy gyermek elvesztése ihlette. Logopédia  a duplafenekű csöndben hebegve sírnak a holtak szél szíve örli szét a beszélni nem tudókat így lett Norkából halott égve éledezik álma beszédközpontját áthajítja a háromkerekű parázsra azt kerepli a szívek doktora holnaptól tehát szólnak a szelek logopédiai magányt mostantól megszenvedek