Oswald Lupescu bringatárolójának rejtett kincsei

 (Ez a vers a minden bevételért hősiesen küzdő 16.századi karibi kalózok emlékére íródott, de nemcsak arra, hanem csak. Úgy. Lehet 17.század is.) 

Az elválasztás dögszagú táncában
hevert Oswald Lupescu a frászra
bringatárolója vele szemben mosolygott
mintha
de úgy nézte úgy nézte azt a tárolót 

micsoda rejtett kincsek ott?
mintha tudna valamit a százados 
alvásról, evésről, kárasincs fogyókúráról. 
Ott Lupescu maradt meg Gyenisovszkij
de úgy nézte úgy nézte azt a tárolót

maradt a kis pillan...dehogy: törekvés.
nem mondd ki, hogy történelem
akkor meghalsz meghajsz meghajc
és mintha
veled pusztulna a bringa
úgy úgy nem úgy hanem úgy nézte azt a tárolót

pók, patkány popsi álom
döngető delírium, üstös üvegbéka
szárnyas tolatósáv
almádi almádi
Lupescu örök almádija
a tárolót nézte úgy úgy

pontozott elcsel balra pontozott
jobbbra háncsozott kikötőlegmély 
fájdalomkúra szúrd
öleld 
mesélj neki 
hogyan nézte a tárolót úúúúgy

regélj neki
arról a mosolygós bringatárolóról
ahol apád meg anyád először
de amúgy mi közöd hozzá

nézte

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ezüstlakodalom (novella)

Zsuzsa már nem szerette férjét. Főképp azért nem szerette, mert Jánosnak egyre kevésbé volt fontos az élet. Nem érdekelte, mit csinál az asszony, nem érdekelte a munka, az unoka, a meccs, a fröccs a kocsmában a barátokkal. János unott lett, kiapadt, ötvenen túl elkezdett " hetvenesedni".Zsuzsa erre nem volt felkészülve,nem tudott mit kezdeni ezzel a bölényes férfi-depresszióval, ő még szeretett volna néhány boldog évet, aktívan boldog évet. Zsuzsán egyre jobban elhatalmasodott a gyűlölet. Elhatározta, elteszi láb alól férjét. Vett egy pisztolyt, napokig a gardróbban dugdosta, aztán egy hét múlva beledobta a Dunába. Sokkal ördögibb tervet eszelt ki. Hagyja élni Jánost. Hagyja, hogy megöregedjen, hogy szenvedjen. Hogy tönkremenjen a prosztatája, elkopjanak az ízületei, már csak krumplipürét legyen képes enni, És ő, Zsuzsa, végignézi ezt az egészet, mindig tovább és tovább nyújtja János életét. Közben belül röhög, mint a ló. Kanca. János nem szerette feleségét. Zsuzsa mostanáb
További információk

Mint egy honfoglaló

Mint egy honfoglaló ki nem tudja miért jön Üdvözléssel főzi reggel a neszkávét Úgy kéklik arcodon a mosolyom Vagy a mosolyom emléke, nem érdekel, mindegy. Ne menj mielőtt meg nem- gondolod Mint egy honfoglaló haja. felolvasható. Itt mindig lesz hely te is tudtad mindig Ne menj el légyszi mert akkor félek mesélj. Mint egy honfoglalónak, tovább kell most menned Hogy fehérek között mégfehérebb légy Áttetsző a bőröd biztosan mondták már Elkísér majd az utolsó ágyig.
További információk

Áttekint (vers)

ÁTTEKINT ahogy néhány éve még reszketve fogadtam magamban: tisztáznom kell mihez és kihez passzolok igazán úgy élvezem mostanság a félreérthető helyzetet: pszichésen politikailag gazdaságilag intellektuálisan eljött a megírt ideje az "egyfajta" összegzésnek milyen poklokat jártam eddig miféle mennyekről álmodtam xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: sajtoszemle.blogspot.com
További információk