Ősöktől örökölt átok (bűnügyi kisregény)
1.Budapest,1962.
A szőke hajú férfi lustán hátradőlt.
-És ki fog magának hinni?-kérdezte a vele szemben ülőt-Senki. A rendőrség ki fogja röhögni. Azt mondják majd,ők nem foglalkoznak ilyen háborús dolgokkal. Egyik helyről küldik a másikba,hátha feladja a rohangálást. A bürokrácia felőrli magát,mint annyi más embert felőrölt ebben az országban. A világháború régen volt,az ellenforradalom is múlni látszik. A rendőrök nem foglalkoznak történekemmel,elég bajuk van nekik a jelen bűnözőivel. Nincs semmije és senkije,ember. Menjen el innen és elfelejtem az egészet.
A vörös hajú erre benyúlt ballonkabátja zsebébe,elővett egy borítékot. Egy fénykép volt benne. A szőke érdeklődéssel nézte,majd ennyit mondott:
- Ez így más megvilágításba helyezi az ügyet. Mégiscsak van valamije. Mennyit kér?
- Hatvanezer-felelte hűvösen a vörös hajú. Látszott rajta, hogy nem rutinos bűnöző. Ideges volt.
-Annyiért egy egész lakást vesz!-kiáltott a szőke,majd kissé gúnyosan hozzátette:
-Lehet,hogy pont erről van szó? Házat vagy lakást venne Budán? Feljön vidékről,hogy engem megzsaroljon,és így csinálja meg a szerencséjét?Nem a jó utat választotta,barátom. Nagyon is rossz megoldást választott. Maga egy senki,egy vidéki törtető paraszt. Maga nekem nem tehet keresztbe.
Hirtelen egy pisztoly villant a szőke hajú férfi kezében. Mielőtt áldozata megszólalhatott volna,két lövés dördült. Egyik a fejbe,másik a szívbe. A vörös hajú egyetlen szó nélkül fordult le a székről. Gyilkosa megállt a holttest fölött,majd belerúgott.
- Méghogy hatvanezer-mondta megvetően és leköpte áldozatát.
2. Balatonszéplak,2012.
Zsófi néni a partról nézte fürdőző unokáit. Harminchat fok meleg volt,legszívesebben ő is utánuk ment volna fürödni,de az orvos megtiltotta. A két kisfiú a vízből integetett ki olykor a nagymaminak,amit az egy mosollyal és integetéssel viszonzott.
Két ikerfiú,mégis:két teljesen eltérő természet. Misi erős,izmos,jól sportol,a tanulás viszont nem igazán megy neki,ugyanakkor kedves,vidám természet,afféle osztálytársak kedvence. Zoli zárkózottabb,elmélkedőbb-talán különös dolog ezt a szót kimondani egy nyolcéves fiúval kapcsolatban,de Zoli esetében jogos-,nem lesz olyan jó sportoló,viszont kitűnően tanul.Jól kiegészítik majd egymást.
Vagy gyűlölet választja el őket, mint ahogy az már annyiszor megesett ebben a családban a testvérek között. Zsófi néni imádkozott, hogy ezt a két gyönyörű és szépreményű gyermeket kerülje el az ősöktől örökölt átok.
Délután volt, három óra húsz, és Zsófi néni azon töprengett,ki kellene hívni a srácokat, mert ilyenkor legerősebb az UV-sugárzás. Nem kellett különösebben hívogatni őket. Misi egyszercsak a semmiből ott termett.
-Éhes vagyok- mondta
- Eszünk lángost?- kérdezte Zoli, aki hirtelen ő is odakerült.
- Eszünk- felelte a nagi, aki, bár kissé drágának találta a strandon árult kajákat, az unoka kérésének nem tudott ellenállni.
Hirtelen úgy érezte, valaki nézi őt és a gyerekeket. Valahonnan balról, a válla fölül. Feltűnés nélkül arra fordutl, s látta, hogy egy negyven körüli férfi látcsövét pont abba az irányba fordítja, ahol ők állnak. Először azt hitte, véletlen. Kicsit lekanyarodott a gyerekekkel, figyelte, a pasas látcsöve nem vált-e irányt. De váltott. Őket figyelte, de azt nem vette észre, hogy észrevették.
Zsófi néni hirtelen arra gondolt: ez az. Erről beszélt az a nyomozó, mikor 1998-ban volt az a bizonyos ügy. Azt mondta, nem árt az óvatosság.
Hát, most eljött a veszély. Amitől hosszú ideje félt, bekövetkezett.
3. Wiener Neustadt,1978.
- Húsz éve volt, ember!
László már nem bírt magával. Úgy érezte, menten felrobban ennek az embernek a társaságában. Hogy egy kis fiatal nyikhaj így idejöjjön, és olyan információkkal szolgáljon, ami fenekestül felforgatná az egész kinti magyar közösséget- Ez Lászlónak sok volt. Belegondolt, hogyha ő ezeket az iratokat nyilvánosságra hozná, beleremegne egy teljes, sokat megélt közösség élete. Azonkívül: a dokumentumban megvádolt személyek egy része közeli barátja volt, árulásnak érezte volna, ha pont ő...
Viszont a papírok hitelesek, ez tény. Nem lehet csak úgy szó nélkül hagyni, szőnyeg alá söpörni.Arra gondolt,le kellene tesztelni a srácot,mennyibe kerül. Mert hát akármilyen fiatal és igazságkereső az ember,van az a pénz,ami a lázadót kezesbáránnyá változtatja.
-Mit szólna tízezer schillinghez?-kérdezte a fiatalembert.
Az a földre köpött. Ez volt a válasza.
Lászlónál volt pisztoly. Arra az esetre tartogatta,ha az illető nekitámadna. De most,arra gondolt,lehet,hogy támadófegyverré válik...
-Húszezer,ez az utolsó ajánlat.
A srác elvigyorodott.
-Nem ismersz meg,te szemétláda?-kérdezte gúnyosan-Pedig,azt mondják,hasonlítok apámra. Akit te megöltél.
László valahogy érezni kezdte,hogy itt a vég. Ez a kis fiatal fiú úgy mosolygott,olyan hidegen,mint akit megszálltak a démonok.
És erős volt,nagyon. Egyetlen szorítással eltörte László gégéjét.
Utána elment,megivott két sört. Az sem érdekelte,hogy keresni fogják a rendőrök.
4. Budapest,1962.
- De mondom, hogy láttam! Ott vitte ki, ni! Arra!
Katika néni megvolt győződve igazáról. Arról, hogy látott egy embert kilépni a hátsó kapun, és ez az ember egy másik embert támogatott. Katika néni erről azt gondolta, hogy egy hulla.
Zákay őrmester már sok ilyennel találkozott. Olvas egy krimit,aztán azt hiszi, a való élet is olyan, mint a regény. Általában el szokták hajtani az ilyen bogarasokat.
Ámde az őrmester jó emberismerő volt.
(folyt.köv.)
A szőke hajú férfi lustán hátradőlt.
-És ki fog magának hinni?-kérdezte a vele szemben ülőt-Senki. A rendőrség ki fogja röhögni. Azt mondják majd,ők nem foglalkoznak ilyen háborús dolgokkal. Egyik helyről küldik a másikba,hátha feladja a rohangálást. A bürokrácia felőrli magát,mint annyi más embert felőrölt ebben az országban. A világháború régen volt,az ellenforradalom is múlni látszik. A rendőrök nem foglalkoznak történekemmel,elég bajuk van nekik a jelen bűnözőivel. Nincs semmije és senkije,ember. Menjen el innen és elfelejtem az egészet.
A vörös hajú erre benyúlt ballonkabátja zsebébe,elővett egy borítékot. Egy fénykép volt benne. A szőke érdeklődéssel nézte,majd ennyit mondott:
- Ez így más megvilágításba helyezi az ügyet. Mégiscsak van valamije. Mennyit kér?
- Hatvanezer-felelte hűvösen a vörös hajú. Látszott rajta, hogy nem rutinos bűnöző. Ideges volt.
-Annyiért egy egész lakást vesz!-kiáltott a szőke,majd kissé gúnyosan hozzátette:
-Lehet,hogy pont erről van szó? Házat vagy lakást venne Budán? Feljön vidékről,hogy engem megzsaroljon,és így csinálja meg a szerencséjét?Nem a jó utat választotta,barátom. Nagyon is rossz megoldást választott. Maga egy senki,egy vidéki törtető paraszt. Maga nekem nem tehet keresztbe.
Hirtelen egy pisztoly villant a szőke hajú férfi kezében. Mielőtt áldozata megszólalhatott volna,két lövés dördült. Egyik a fejbe,másik a szívbe. A vörös hajú egyetlen szó nélkül fordult le a székről. Gyilkosa megállt a holttest fölött,majd belerúgott.
- Méghogy hatvanezer-mondta megvetően és leköpte áldozatát.
2. Balatonszéplak,2012.
Zsófi néni a partról nézte fürdőző unokáit. Harminchat fok meleg volt,legszívesebben ő is utánuk ment volna fürödni,de az orvos megtiltotta. A két kisfiú a vízből integetett ki olykor a nagymaminak,amit az egy mosollyal és integetéssel viszonzott.
Két ikerfiú,mégis:két teljesen eltérő természet. Misi erős,izmos,jól sportol,a tanulás viszont nem igazán megy neki,ugyanakkor kedves,vidám természet,afféle osztálytársak kedvence. Zoli zárkózottabb,elmélkedőbb-talán különös dolog ezt a szót kimondani egy nyolcéves fiúval kapcsolatban,de Zoli esetében jogos-,nem lesz olyan jó sportoló,viszont kitűnően tanul.Jól kiegészítik majd egymást.
Vagy gyűlölet választja el őket, mint ahogy az már annyiszor megesett ebben a családban a testvérek között. Zsófi néni imádkozott, hogy ezt a két gyönyörű és szépreményű gyermeket kerülje el az ősöktől örökölt átok.
Délután volt, három óra húsz, és Zsófi néni azon töprengett,ki kellene hívni a srácokat, mert ilyenkor legerősebb az UV-sugárzás. Nem kellett különösebben hívogatni őket. Misi egyszercsak a semmiből ott termett.
-Éhes vagyok- mondta
- Eszünk lángost?- kérdezte Zoli, aki hirtelen ő is odakerült.
- Eszünk- felelte a nagi, aki, bár kissé drágának találta a strandon árult kajákat, az unoka kérésének nem tudott ellenállni.
Hirtelen úgy érezte, valaki nézi őt és a gyerekeket. Valahonnan balról, a válla fölül. Feltűnés nélkül arra fordutl, s látta, hogy egy negyven körüli férfi látcsövét pont abba az irányba fordítja, ahol ők állnak. Először azt hitte, véletlen. Kicsit lekanyarodott a gyerekekkel, figyelte, a pasas látcsöve nem vált-e irányt. De váltott. Őket figyelte, de azt nem vette észre, hogy észrevették.
Zsófi néni hirtelen arra gondolt: ez az. Erről beszélt az a nyomozó, mikor 1998-ban volt az a bizonyos ügy. Azt mondta, nem árt az óvatosság.
Hát, most eljött a veszély. Amitől hosszú ideje félt, bekövetkezett.
3. Wiener Neustadt,1978.
- Húsz éve volt, ember!
László már nem bírt magával. Úgy érezte, menten felrobban ennek az embernek a társaságában. Hogy egy kis fiatal nyikhaj így idejöjjön, és olyan információkkal szolgáljon, ami fenekestül felforgatná az egész kinti magyar közösséget- Ez Lászlónak sok volt. Belegondolt, hogyha ő ezeket az iratokat nyilvánosságra hozná, beleremegne egy teljes, sokat megélt közösség élete. Azonkívül: a dokumentumban megvádolt személyek egy része közeli barátja volt, árulásnak érezte volna, ha pont ő...
Viszont a papírok hitelesek, ez tény. Nem lehet csak úgy szó nélkül hagyni, szőnyeg alá söpörni.Arra gondolt,le kellene tesztelni a srácot,mennyibe kerül. Mert hát akármilyen fiatal és igazságkereső az ember,van az a pénz,ami a lázadót kezesbáránnyá változtatja.
-Mit szólna tízezer schillinghez?-kérdezte a fiatalembert.
Az a földre köpött. Ez volt a válasza.
Lászlónál volt pisztoly. Arra az esetre tartogatta,ha az illető nekitámadna. De most,arra gondolt,lehet,hogy támadófegyverré válik...
-Húszezer,ez az utolsó ajánlat.
A srác elvigyorodott.
-Nem ismersz meg,te szemétláda?-kérdezte gúnyosan-Pedig,azt mondják,hasonlítok apámra. Akit te megöltél.
László valahogy érezni kezdte,hogy itt a vég. Ez a kis fiatal fiú úgy mosolygott,olyan hidegen,mint akit megszálltak a démonok.
És erős volt,nagyon. Egyetlen szorítással eltörte László gégéjét.
Utána elment,megivott két sört. Az sem érdekelte,hogy keresni fogják a rendőrök.
4. Budapest,1962.
- De mondom, hogy láttam! Ott vitte ki, ni! Arra!
Katika néni megvolt győződve igazáról. Arról, hogy látott egy embert kilépni a hátsó kapun, és ez az ember egy másik embert támogatott. Katika néni erről azt gondolta, hogy egy hulla.
Zákay őrmester már sok ilyennel találkozott. Olvas egy krimit,aztán azt hiszi, a való élet is olyan, mint a regény. Általában el szokták hajtani az ilyen bogarasokat.
Ámde az őrmester jó emberismerő volt.
(folyt.köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése