Logopédia

Ezt a verset egy gyermek elvesztése ihlette.

Logopédia

 a duplafenekű csöndben
hebegve sírnak a holtak
szél szíve örli szét
a beszélni nem tudókat

így lett Norkából halott
égve éledezik álma
beszédközpontját áthajítja
a háromkerekű parázsra

azt kerepli a szívek doktora
holnaptól tehát szólnak a szelek

logopédiai magányt
mostantól megszenvedek

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint egy büdös hálószoba

Lukács György mondta a 19.század Nagy Elfeledettjének, Kemény Zsigmondnak egyik könyvéről, hogy olyan, mint egy hálószoba, melyet hat hónapja nem szellőztettek. Igen indiszkrét hasonlat ez, vélte Gergő, mert az ő hálószobája tényleg hat hónapja szellőzetlen, büdös. Ezért aztán kinyitotta az ablakot, nyújtózott egyet, majd szempillantás alatt kiugrott a hatodikról. Senki sem értette, miért tette. A válásán már rég túl volt, mindenféle prostikkal kavart. Ő dolga... Ez csak egy novella, egy mini-novellácska volt- de igaz volt. 
További információk

Ezüstlakodalom (novella)

Zsuzsa már nem szerette férjét. Főképp azért nem szerette, mert Jánosnak egyre kevésbé volt fontos az élet. Nem érdekelte, mit csinál az asszony, nem érdekelte a munka, az unoka, a meccs, a fröccs a kocsmában a barátokkal. János unott lett, kiapadt, ötvenen túl elkezdett " hetvenesedni".Zsuzsa erre nem volt felkészülve,nem tudott mit kezdeni ezzel a bölényes férfi-depresszióval, ő még szeretett volna néhány boldog évet, aktívan boldog évet. Zsuzsán egyre jobban elhatalmasodott a gyűlölet. Elhatározta, elteszi láb alól férjét. Vett egy pisztolyt, napokig a gardróbban dugdosta, aztán egy hét múlva beledobta a Dunába. Sokkal ördögibb tervet eszelt ki. Hagyja élni Jánost. Hagyja, hogy megöregedjen, hogy szenvedjen. Hogy tönkremenjen a prosztatája, elkopjanak az ízületei, már csak krumplipürét legyen képes enni, És ő, Zsuzsa, végignézi ezt az egészet, mindig tovább és tovább nyújtja János életét. Közben belül röhög, mint a ló. Kanca. János nem szerette feleségét. Zsuzsa mostanáb...
További információk

Az emlékezniakarás verse

 Én úgy szeretnék emlékezni Rád:az még megvan,hogy volt egy nagy kutyád.Én adtam nevet,valami furát. Én úgy szeretnék emlékezni Rád. Szeretnék úgy gondolni a testedre,mint ami a szívembe van felfestve. Arra akarok felkelni éjszaka,hogy arcod üldöz,mint rossz költőt szép szava. Tíz évnél is több eltelt már azóta,hogy utoljára nálatok lazultam. A férjed épp az irodában hetyegett,Te azon sírtál,hogy nem evett eleget. Vigasz voltam,vigasz voltunk egymásnak. Mint pólós srácok,kik hideg télben megfáznak.Reménytelen volt,mégis:emléknek elment. Úgy szeretném még egyszer a lelked.
További információk