Ősöktől örökölt átok (bűnügyi kisregény)
1.Budapest,1962. A szőke hajú férfi lustán hátradőlt. -És ki fog magának hinni?-kérdezte a vele szemben ülőt-Senki. A rendőrség ki fogja röhögni. Azt mondják majd,ők nem foglalkoznak ilyen háborús dolgokkal. Egyik helyről küldik a másikba,hátha feladja a rohangálást. A bürokrácia felőrli magát,mint annyi más embert felőrölt ebben az országban. A világháború régen volt,az ellenforradalom is múlni látszik. A rendőrök nem foglalkoznak történekemmel,elég bajuk van nekik a jelen bűnözőivel. Nincs semmije és senkije,ember. Menjen el innen és elfelejtem az egészet. A vörös hajú erre benyúlt ballonkabátja zsebébe,elővett egy borítékot. Egy fénykép volt benne. A szőke érdeklődéssel nézte,majd ennyit mondott: - Ez így más megvilágításba helyezi az ügyet. Mégiscsak van valamije. Mennyit kér? - Hatvanezer-felelte hűvösen a vörös hajú. Látszott rajta, hogy nem rutinos bűnöző. Ideges volt. -Annyiért egy egész lakást vesz!-kiáltott a szőke,majd kissé gúnyosan hozzátette: -Lehet,hogy pont err