G.Bálint Péter versei, novellái

Ténylegesen mérte szabódott ruháját nyárfekete éjben a krokodil háját. Onnan lopta éhező kajáját megette a máját, megette a máját.  Elméletet keresett pofázási pénzhez tudta minden vélemény emberien kényes lábjegyzetek nélkül ráborul a méhes melle ékes ruhája fényes patája ténylegesen koszos a sok kosztól a társaságomtól ténylegesen kifosztol ó, anyád a fészre estente kiposztol lájkolók álmai óvnak minden rossztól.  Aludj, kicsim...

Mint egy honfoglaló ki nem tudja miért jön Üdvözléssel főzi reggel a neszkávét Úgy kéklik arcodon a mosolyom Vagy a mosolyom emléke, nem érdekel, mindegy. Ne menj mielőtt meg nem- gondolod Mint egy honfoglaló haja. felolvasható. Itt mindig lesz hely te is tudtad mindig Ne menj el légyszi mert akkor félek mesélj. Mint egy honfoglalónak, tovább kell most menned Hogy fehérek között mégfehérebb légy Áttetsző a bőröd biztosan mondták már Elkísér majd az utolsó ágyig.